  |
|
||
|
|||
|
|||
| |
|
||
|
|||
|
|||
|
A rekviem a test
és a lélek szétválásának a procedúrája, partitúrája, lefolyása szent és
megváltoztathatatlan, titokzatos. Fohászok, imák, könyörgések, felajánlás
áldozat, dicsőítő zengés,
hála. A bűnbeesett ember bánata, gyónás az elvétett életről. Fájdalom a visszafordíthatatlan mulasztás, a szeretetlenség miatt, jeges riadalom a kárhozattól a végső megmérettetés tüzében. A bűnbocsánat, a feloldozás. Az eloldódás, a megkönnyebbülés, az elengedett kiáradás, a Teremtő dicsérete.A rekviem szakralitása a szó (ima) és a hang (zenemű) a lélek végső felemelkedésének szolgálatába állításában keresendő: a lélek túlvilági utazásának egyedüli "földi" kísérői ezek, távoli terekig, messzi dimenziókig elhatnak, biztatnak, melegítenek, eligazítanak az ismeretlenben. Az OFF táncosai érzik, hogy a Requiem szakrális irányultsága a legizgalmasabb, s talán kimondatlanul is sejtik, hogy ezt az izgatottságot csak hagyni kell ihletté átcsapni, figyelni az érzéseket, amit kelt, átérezni a hangok áradásának dinamikáját, amelyben a megszabadult lélek lüktet, s amelyet csak föl kell áramoltatni a testbe, hogy az megmozduljon és táncra perdüljön. Miért másért választ ma hat fiatal Bajna Zsóka -Ellenfény |
|
|
|
|
|
