Brüsszel, október 11. - A Nyílt Társadalom Intézet ma indítványozta, hogy az október 19-én Gentben ülésező EU vezetők nyomatékosítsák az EU bővítés politikai feltételeinek a jelentőségét. Az Európai Uniónak egyértelműbben meg kell határoznia a tagság feltételeit, azokat átfogóbban kell alkalmaznia, és figyelemmel kell kísérnie e feltételek teljesülését mind a tagországokban, mind a tagjelölt államokban - szögezte le az OSI, amely ma tette közzé tíz közép- és kelet-európai tagjelölt országról készült monitoring jelentéseit.
Soros György befektetési szakember, az OSI elnöke a következőket nyilatkozta: "A szeptember 11-i tragikus események rávilágítanak arra, hogy a nyílt társadalom értékei, amelyek Európa kialakulóban lévő politikai struktúrájának kulcstényezői, milyen alapvető fontossággal bírnak. A nemzetközi közösségnek az eseményekre válaszolva lépnie kell, azonban szem előtt kell tartanunk, hogy mi az, amit meg akarunk védeni. Az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság olyan közös európai értékek, amelyek érvényesülését mind a tagjelölt államoknak, mind a tagállamoknak biztosítaniuk kell."
A jelentések- amelyeket alapvetően az egyes tagállamok független szakértői írtak és ők végezték a kutatómunkát is - rámutatnak, hogy az elmúlt évtizedben a jogállamiság és az alapvető jogok védelmének megszilárdítása terén számos tagjelölt országban érdemi előrelépés történt. A csatlakozási folyamat pozitív változásokat előmozdító kedvező hatása azonban még nem érvényesül teljes mértékben. Az EU és a csatlakozási folyamatban résztvevő fő partnerei - a tagjelöltek kormányai és civil társadalmai - az alábbi módon fordíthatják hasznukra az eddig elért eredményeket:
1. Az EU részletesen határozza meg a tagjelölt államok teljesítményének mérésére szolgáló standardokat, és világítson rá, hogy a tagállamokra és a tagjelölt államokra egyaránt érvényes standardok betartását ellenőrizni fogják.
2. Az EU tagállamok mutassanak példát azzal, hogy a koppenhágai feltételekbe foglalt közös értékeket állandóan szem előtt tartják, és szükség esetén megfelelő intézkedéseket tesznek a nemzetközi normák hazai gyakorlatban való következetesebb érvényesítése érdekében.
3. Annak ellenére, hogy a tagjelölt államok politikai szempontból is szorgalmazzák az Európai Unióhoz való csatlakozást, politikai vezetőik már kevésbé következetesek ezen elhatározás kinyilvánítása és az eredmények eléréséhez szükséges pénzügyi források biztosítása terén. Kívánatos, hogy a tagjelölt országok csatlakozási szándéka a tényleges politikák kialakítása és megvalósítása iránti hasonlóan szilárd elkötelezettségben is kifejezésre jusson.
4. A csatlakozás jelen pillanatban alapvetően a kormányok közötti egyeztetésre épül. Mind az EU, mind a tagjelölt országok kormányainak törekedniük kell arra, hogy a civil társadalmi szervezeteknek érdemi lehetőséget teremtsenek a politika kialakításában, megvalósításában és értékelésében való részvételre.
| Kisebbségek védelme |
|
A kisebbségek védelméről szóló jelentések, amelyek előszavát Martti Ahtisaari, Finnország volt elnöke írta, az észtországi és lettországi orosz ajkú kisebbség helyzetére összpontosít, továbbá a romák helyzetét vizsgálja nyolc másik országban. A jelentések rámutatnak arra, hogy a tagjelölt államok a főbb nemzetközi egyezményekhez való csatlakozáson, a törvények módosításán és a kisebbségi politikák bevezetésén keresztül jelentős erőfeszítéseket tesznek a koppenhágai feltételek kisebbségvédelmi részének a teljesítése érdekében. Ennek ellenére továbbra is számos probléma áll fenn:
Eddig még a régió egyetlen országa sem vezetett be olyan diszkriminációt tiltó törvényi szabályozást, amely tökéletes összhangban lenne az Európai Unió 2000 közepén életbe léptetett, a faji és etnikai diszkrimináció minden formáját tiltó Faji egyenlőségről szóló irányelveivel.
Ritkán fordul elő, hogy vezető kormánytisztviselők nyilvános beszédeikben kihangsúlyozzák a rasszizmus és a diszkrimináció elleni küzdelem jelentőségét. A politikai vezetők pedig egyes esetekben továbbra is rasszista kijelentéseket tesznek, ahelyett, hogy elítélnék az ilyen megnyilvánulásokat.
A mindenütt jelenlévő előítélet is hozzájárul a romákkal szemben megnyilvánuló faji indíttatású erőszakhoz, valamint a kifinomultabb, ám ugyanolyan romboló diszkriminatív praktikák széles körű alkalmazásához.
A roma gyerekeket számos országban de facto sújtja az oktatás terén tapasztalható elkülönítés.
Észtországban és Lettországban a törvényi korlátozások eltörlése ellenére az orosz ajkú kisebbség zömének továbbra sincsen állampolgársága.
Észtországban és Lettországban a politikai és döntéshozói folyamatokban való részvétel tekintetében az elmúlt évtizedben nem volt esélyegyenlőség; országos és - különösen Lettországban - helyi szinten is olyan törvények és irányelvek megalkotására került sor, amelyek korlátozzák az orosz ajkúak (ideértve az állampolgárokat is) jogait és lehetőségeit a kisebbségi oktatás, a nyelvhasználat és a munkaerő-piaci érvényesülés terén.
A jelentések indítványozzák, hogy az EU:
Követelje meg a faji egyenlőségről szóló irányelvek nemzeti jogszabályokba való teljes körű hatékony átültetését még a csatlakozás előtt, és
az állami hivatalnokok, kisebbségi csoportok szószólói, ügyvédek és mások képzéséhez biztosítson pénzügyi és szakmai segítséget a kisebbségvédelmi törvények megalkotása és alkalmazása tekintetében.
A jelentések a tagjelölt országok kormányait arra szólítják fel, hogy rangidős hivatalnokok vezetésével és széles körű állami oktatással nyomatékosítsák a rasszizmus és a diszkrimináció elfogadhatatlanságát; léptessenek hatályba diszkriminációt tiltó átfogó törvényi szabályozást, valamint az érvényes kisebbségi jogi előírásokat lefektető törvényeket; hozzanak létre olyan hivatalos szerveket, amelyek képesek a kisebbségvédelmi törvények hatékony érvényesítésére; hozzák létre a diszkrimináció, a kisebbségi jogok megsértése valamint a faji indíttatású erőszak dokumentálásának és mérésének mechanizmusait.
Bírói függetlenség |
A tanulmány
olvasásához Adobe Acrobat Reader program
|
 |
A bírói függetlenségről szóló jelentések, amelyek előszavát Stephan Trechsel, az Emberi Jogok Európai Bíróságának volt elnöke írta, leszögezik, hogy számos országban jelentős előrelépés történt a valóban független bírósági rendszer kialakítása terén. Ily módon a bírói függetlenség alkotmányos és törvényi garanciái megvannak, újszerű intézményes megoldásokat vezettek be a bíróságok autonómiájának növelése érdekében, a bírói kar presztízsét pedig jelentősen növelte a fizetések felemelése és a hatáskörök kiterjesztése.
Ugyanakkor van három alapvető probléma, amely továbbra is gátját képezi a teljesen független bíróságok kialakulásának a csatlakozás térségében. Ezek a következők:
csekély elkötelezettség a jogállamiságon alapuló kultúra iránt;
elégtelen intézményes függetlenség; és
illetéktelen beavatkozás a végrehajtó hatalom részéről.
A jelentések indítványozzák, hogy hatáskörének keretein belül az EU állapítson meg olyan egész Európára kiterjedő normákat, amelyekkel folyamatosan vizsgálja a bírói függetlenséget. A normák adjanak meg néhány minimálisan teljesítendő feltételt, határozzák meg azt a néhány gyakorlatot, amely nem alkalmazható, és ismertessék a bírói függetlenség elérésének jóval több, az Unió elveivel és céljaival összhangban lévő lehetőségét.
A jelentések a tagjelölt államok kormányait többek között az alábbi lépések megtételére szólítják fel:
A bíróságok részére biztosítani kell azokat az eszközöket, amelyek segítségével kifejleszthetik vezetési szakismereteiket, hogy érveket hozhassanak fel végrehajtó hatalom bevonása ellen.
A politikusoknak nyilvánosan, az ezt alátámasztó törvények meghozatalával hitet kell tenniük a bírói függetlenség fontossága mellett, és tartózkodniuk kell attól, hogy megsértsék a bíróságok előjogait.
A bíráknak meg kell cáfolniuk a politikai bírálatokat, de nem a kifogások cenzúrázásával, hanem annak demonstrálásával, hogy készek szakmai szempontok alapján és megfelelő távolság tartással irányítani és a társadalom számára beszámoltathatóvá tenni magukat.
Az alkotmányos garanciáknak egyértelműen rögzíteniük kell a függetlenséget és a hatalom szétválasztását, és a bíróságokat független, alkotmányos státusú igazgatási szerveknek kell igazgatniuk.
Az államoknak fontolóra kell venniük, hogy önálló bírói tanácsokat állítsanak fel a bírói szervezet igazgatására.
A bírák fizetésének és munkakörülményeinek összhangban kell lenniük a számukra nyitva álló szakmai alternatívákkal; a bíráknak meg kell kapniuk a hatékony ítélkezéshez szükséges eszközöket.
Világos és részletesen szabályzott védelem legyen érvényben annak biztosítására, hogy a finanszírozást ne lehessen a bírák megbüntetésére vagy a független ítélkezés megbénítására felhasználni. A bírói testület kapjon nagyobb beleszólást a bíróságok költségvetésébe.